A vállalati gyűjtés tudatossá válásában kulcsfontosságúvá vált a New York-i Rockefeller család szerepe, amikor 1959-ben megalapozták a Chase Manhattan Bank (később JP Morgan Chase) ma már több mint 30 ezer műből álló kollekcióját. Ezt követően ugyanis David Rockefeller nagy visszhangot kiváltó, műgyűjtésre ösztönző programot hirdetett meg, amelynek számos pártolója akadt. Részben ennek is köszönhetően a 70-es években a vállalati gyűjtemények gyarapodása az Egyesült Államokban sokkal intenzívebbé vált, mint bárhol másutt a világon, amit a 80-as évek gazdasági és műkereskedelmi fellendülése csak tovább fokozott. Ebben az időszakban alapozták meg például olyan bankok és nagyvállatok később gigantikus méretűvé fejlődött gyűjteményeiket, mint a Citibank vagy a Philip Morris.
Jelentős vállalati műgyűjtemények Európában először a 20. század második felében alakultak ki. A főként a kortárs művészet népszerűsítésére létrehozott kollekciók felépítésében leginkább a bankok és a biztosítótársaságok szerepe volt kiemelkedő. A művészpártolásáról is ismert és a műgyűjtésben is élenjáró Deutsche Bank több mint ötvenezer kortárs műből álló kollekciójának darabjai nemcsak a pénzintézet hatvanemeletes frankfurti székházában, hanem a világ szinte minden részén megtalálható bankfiókokban is látványosan jelzik a cég művészeti elkötelezettségét. Ide kapcsolható a Magyarországon is ismert UniCredit Bank mintegy 35 ezer műtárgyat számláló, az antiktól a kortársakig terjedő kollekciója, de a legjelentősebbek között említhetjük a holland ING Bank, a svájci UBS vagy az ausztriai Erste Bank gazdag gyűjteményét is. A pénzügyi szférán túl nemzetközi szinten a magyar üzleti életben is ismert vállalatok közül egyebek mellett a Unilever, a KPMG vagy az IBM dicsekedhet igen jelentős nemzetközi kollekcióval. Természetesen számtalan más vállalkozás, köztük ügyvédi irodák, olajvállalatok, telekommunikációs szolgáltatók, számítástechnikai gyártócégek és sokan mások rendelkeznek még gazdag, színvonalas, művészeti szakemberek által felügyelt, szinte a múzeumok anyagához mérhető jelentőségű műtárgyanyaggal.
Magyarországon a rendszerváltást követően jelentek meg az első vállalati gyűjtemények, amelyek nálunk is jobbára a jelentősebb pénzintézetekhez (MKB, KHB, Postabank) voltak kapcsolhatóak. A 90-es évek első felében a beáramló nemzetközi tőkének és a külföldi vállalatok magyarországi megjelenésének köszönhetően a vállalati műtárgyvásárlás is szárnyra kapott. A második nagy műtárgybeszerzési hullám a 90-es évek második felére tehető, amikor a hazánkban megtelepedő nemzetközi cégek magyarországi vállalataik létrehozásához már jelentősebb „tereket” igényeltek, saját székházakat építettek, vagy irodaházakban béreltek nagyobb alapterületű munkahelyeket. Ettől kezdve a gyűjtési tevékenység is új értelmet és lendületet kapott.
A külföldi cégek közül számosan a nemzetközi műgyűjtési szokásokat és az anyacégek hagyományait követve Magyarországon is szakszerű – vagy annak látszó – kritériumok és stratégiák mentén kezdtek gyűjteményeket létrehozni. Kezdetben jellemzően nagy mennyiségben, főleg dekorációs szándékkal, ám már szakemberek segítségével vásároltak színvonalas műalkotásokat. Sajnos azonban ezeket a műtárgybeszerzéseket a legtöbb esetben máig nem követte rendszeres, koncepciózus gyűjtés: a kollekciók passzívak maradtak, sőt, egyes gyűjtemények kincsei a közönség előtt máig ismeretlenek. Idővel a nemzetközi cégek vásárlási kedve lanyhult ugyan, nyomukban azonban megjelentek a hazai üzleti szféra magyar tulajdonú szereplői is, köztük olyan kis- és középvállalkozók is, akik már nemcsak maguknak, hanem a cégeiknek is kezdtek gyűjteményeket építeni. Gyakori eset, hogy vezetői pozíciójuk birtokában a vállalatok élén álló művészetbarátok törekednek cégeiknél szakszerű műgyűjtő, művészetpártoló politikát meghonosítani. A hazai nagyvállatok azonban a nemzetközi példákkal ellentétben még egyáltalán nem rendelkeznek a kortárs magyar művészet egészét felölelő műgyűjteményekkel.
A műgyűjtő vállalatok sajátos módon közelítenek a művészetpártoláshoz. A legtöbb esetben megfigyelhető, hogy – a magángyűjteményekhez hasonlóan – a vállalkozásoknál létrejött kollekciók is a gyűjtők (vagyis a vállalatok) „egyéniségét“, karakterét tükrözik. A művészet azonban itt nemcsak önmagáért létezik, hanem számtalan elváráshoz alkalmazkodva, szigorú célokat követve kerül bemutatásra. A vállalati gyűjtemények kialakításakor számos aspektust figyelembe vesznek, a hazai gyűjtemények gyarapításakor azonban ritkán érvényesül a befektetési szempont, a profittermelés lehetősége. Az a néhány - bár egyelőre meglehetősen ritka – vállalat, amely mégis épít erre, a műalkotások értékmegőrző, jövedelemteremtő tőkeként való kezelését szem előtt tartva jellemző módon hozzáértő szakembert, konzultánst is alkalmaz.
Általában azonban a cégek számára a leglényegesebbnek tekintett szempont a munkatársak kellemes közérzetének megteremtése: a munkahelyen a művészeti alkotások segítségével elsősorban harmonikus, kulturált, inspiratív környezet megteremtésére törekszenek, az alkalmazottak számára ezáltal lehetőséget nyitva egy újfajta látásmód, nyitottabb életszemlélet és kreatív gondolkodásmód kialakítására.
Mások viszont inkább abban hisznek, hogy a művészet szelleme, a műtárgyak jelenléte növeli tekintélyüket a foglalkoztatottak és az ügyfelek körében. A műgyűjteményeken és a művészetpártoláson keresztül ezek a vállalatok a magukról alkotott imázst igyekeznek cégen belül és kívül is pozitívan befolyásolni, egyik lehetséges eszközként a művészetet hívják segítségül új kapcsolatok kialakítására, új ügyfelek megszerzésére. Nem kérdés ugyanis, hogy egy magas színvonalú gyűjtemény a vállalat termékei, szolgáltatásai esetében is a magas minőséget sugárzó tényező, így az a vállalat értékeinek méltó képviselője lehet.
Részben a fentiekből is fakadóan a vállalatok egyre inkább törekszenek arra, hogy a műgyűjtéshez és művészetpártolói tevékenységeikhez intenzív kommunikáció, hirdetések és különféle PR eszközök kapcsolódjanak, ezzel kívánva végsősoron önmagukat is népszerűsíteni. A gyűjtői tevékenység egyre népszerűbbé válásában a művészetpártolás hasznosságának belátása és a gyűjteményekre vonatkozó nyíltabb kommunikáció szerepe igen jelentős.
Ennek is köszönhető, hogy a vállalati műgyűjtés területén a fejlődés ma már Magyarországon is jól érzékelhető, érdemes tehát a témáról még többet és még nyíltabban beszélni.
(A szerző művészettörténész, vállalati gyűjtemények művészeti tanácsadója)
